1848–49 emlékei a nyelvben

2017.03.16
Munkatársunk, Kurcz Ádám idén március 15-én is a Kossuth Rádió Belépő című kulturális műsorának vendége volt. Csűrös Csilla szerkesztő-műsorvezető tavaly főként a szabadságharc családi emlékeiről beszélgetett Jankovics Marcellel és vele, ezúttal pedig 1848–49 nyelvi vonatkozásairól is kérdezte kollégánkat.

 

A nem enged a negyvennyolcból mondást talán mindenki ismeri abban az értelemben, hogy ’nem adja fel az elveit, foggal-körömmel ragaszkodik hozzájuk’; azt viszont már kevesebben tudják, hogy ennek némely vidéken olyan tréfás jelentése is él, hogy ’addig iszik, amíg be nem rúg’. Kossuth Lajos alakja nemzeti emlékezetünkben és nyelvünkben is összeforrt a szabadságharccal. A kosútoz(ik) ige az értelmező szótárba is bekerült, és azt jelenti, hogy ’(vitatkozva) politizál’, esetleg azt, hogy ’(iszogatva) beszélget’. Kossuth nevét a falusi porták elé gyakran ültetett porcsinrózsa avagy kukacvirág megnevezésekor is használták: a kosútka, a Kossuth-csillag és a Kossuth-virág mind-mind ezt jelenti. A Kossuth-tövis vagy Kossuth-fű egy jóval barátságtalanabb növénynek: a szúrós szerbtövisnek neve. Ennek a névadásnak az lehet a motivációja, hogy ez a növény éppen a szabadságharc idején terjedhetett el az Alföldön. A Kossuth-bankós elnevezésnek is van köze a növényekhez: ez egy olyan fekvő tulipánt stilizáló népművészeti díszítőmotívumnak lett a neve, amelyet eredetileg Kossuth papírpénzein, a Kossuth-bankókon lehetett látni, és amelyet azután szőtteseken és varrottasokon is alkalmaztak. A Kossuth-gyász szintén a textíliákkal kapcsolatos: ez egyfajta fekete ruhaanyagot jelentett – nyilván olyat vagy ahhoz hasonlót, mint amilyent 1894-ben, Kossuth halálakor öltöttek magukra az emberek. A Kossuth-kalap kifejezést többféle – kis, pörge vagy nagyobb, fölfelé álló karimájú, sőt akár szalmából készült – kalap megnevezésére is használták; a Kossuth-szakáll pedig olyan szakáll, amilyent Kossuth fiatalabb korában hordott: ekkoriban a szája alatti részt az állával együtt leborotválta. Kossuth neve a magyarországi szlovákság körében is többnyire nagy tiszteletnek örvendett, amit az olyan ember, mint Kossuth szófordulat is tükröz, ami azt jelenti, hogy ’jó kiállású, délceg ember’; a ruszin nyelv Kossuthová vojná, azaz Kossuth-háború kifejezése pedig magát az 1848-49-es szabadságharcot jelenti.
Aki összetéveszti a Kossuthot a vasúttal, az olyan, mint aki a szezont a fazonnal keveri. A mondás „kossuthos” változatának a kialakulásába bizonyára belejátszott a sok-sok olyan népdal, amiben Kossuth neve a vasút szóra rímel; például: „Fölépült már a szögedi vasút, Azon jön majd Garibaldi, Kossuth…” – Aki viszont elment, mint Kossuth vagy eltűnt, mint Kossuth a ködben, az világgá ment vagy köszönés nélkül távozott. Akinek pedig azt mondták, hogy Kossuthtal gyere vissza! – annak a visszajöttét nem kívánták, sőt!

A tavalyi adásról készült felvétel itt; a Belépő idei adása pedig itt is meghallgatható.