Gazdaság és szaknyelv címmel rendezett konferenciát a Magyar Nyelvstratégiai Intézet 2018. január 18-án a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központjában.

A rendezvény fő célja az volt, hogy bemutassuk a gazdasági szaknyelv kulturális, kommunikációs, marketing, márkanévi, üzleti retorikai, oktatási és fordítási vonatkozásait. Intézetünk ezzel a tanácskozással hívta fel a figyelmet arra, hogy a teljes Kárpát-medencére vonatkozó nyelvstratégia kialakításakor kiemelendő jelentősége van a gazdasági szaknyelv vizsgálatának.

A konferencia megnyitójában Tóth Attila igazgató kiemelte, hogy mindannyiunk életét alapvetően határozza meg a gazdaság: így a gazdasági szaknyelv nyelvstratégiai kérdés. Vitathatatlan, hogy a gazdaság a kultúránk része, az eredményes és hatékony kommunikáció miatt fontos foglalkozni a gazdaság és a szaknyelvek összefüggésével.

A konferencia nyitóelőadásában Kiss Jenő akadémikus kifejtette, hogy a nyelvek között éppolyan versenyhelyzet alakult ki, mint a gazdasági életben. Az a nyelv tud a jövőben fennmaradni, amelyik minden regiszterben, minden témakörben minden nyelvi funkciót ki tud fejezni. Éppen ezért különösen fontos, hogy a nyelvstratégia figyeljen a szaknyelvi kommunikációra is. Ablonczyné Mihályka Lívia, a Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára elemezte a gazdaság és a nyelv kapcsolatát, a gazdasági nyelv és az üzleti nyelv viszonyát, valamint ismertette a kutatóműhelyek leglényegesebb tevékenységét. Az értelmezést meghatározó igen lényeges szempont, hogy a gazdálkodástudomány nyelve számos szakág szaknyelvéből áll össze. Péntek János akadémikus Magyar szaknyelvek a határon túli régiókban című előadásában történelmi áttekintést adott a magyar nyelvű szaknyelveink alakulásának fontosabb állomásairól. Részletesen bemutatta, hogy a magyar nemzet történelmi átrendeződése során bekövetkezett a magyar nyelv funkcionális térvesztése, a szaknyelvekben is állandósult a nyelvi hiány, az oktatási intézményekben, a szaktanárokban, a tankönyvekben, a szakkönyvekben, a szótárakban is hiány alakult ki, és a határon túli területek munkahelyein állandósult az államnyelvi környezet. Ugyan tapasztalhatók ezen a területen előrelépések, de a nyelvstratégiának arra is figyelnie kell, hogy már nemcsak szaknyelvi kétnyelvűségről beszélhetünk (magyar és államnyelvi), hanem szaknyelvi többnyelvűségről is, mert már megjelent harmadik elemként az angol nyelv is. Ahhoz, hogy a szaknyelvi tervezés területén előre lehessen lépni, nemcsak a határon belüli, hanem a határon túli területek szaknyelvi kutatóival, oktatóival, oktatási intézményeivel is együtt kell működni.

Ferenc Viktória, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet kutatója szerint a jelenlegi intézményi gyakorlat ugyan normatív szinten kiemeli a magyar nyelvű tudományművelést, de a gyakorlatban a nemzetközi trendeknek való megfelelés kívánalma miatt nem ösztönzi azt. Megállapította azt is, hogy a magyar kutató úgy tudja maximalizálni pontszerző esélyeit a tudománymetrikai rendszerben, ha a természettudományok terén eleve angol, a társadalomtudományok terén pedig angol, francia, vagy német nyelven készíti el publikációit, és a magyar nyelvű tudománynépszerűsítő tevékenységben korlátozottan vesz részt. A magyar anyanyelvű tudományos publikáció viszont fontos kulturális többletet hoz.

Veszelszki Ágnes, a Budapest Corvinus Egyetem egyetemi docense a marketing szaknyelvéről tartott előadást, amelyben a tudományterület áttekintése után egy esettanulmányt ismertetett. 10 marketinggel foglalkozó weboldal 464 kulcsszavát elemezte gyakorisági, szinonimahasználati, jelentéstani, honosítási, helyesírási szempontból. A várakozásnak megfelelően empirikusan is bizonyította, hogy a szakterületen jelentős az angol nyelvi hatás, ám további érdekes kutatási eredmény, hogy nem egységes a terület terminológiája, nem egységesek a definíciók és igen gyorsak a változások.

Kovács László, az ELTE Savaria Egyetemi Központ munkatársa a márkakutatás és a nyelvtudomány kapcsolatáról beszélt. Az előadást jól megalapozta az a tény, hogy az előadónak frissen jelent meg a Márka és márkanév című monográfiája. A márkanév a gazdaság, a reklámok és a marketing szaknyelvének része, igen produktív nyelvi kategória, amely fontos értékhordozó, azonosító, presztízses és viszonylag állandó nyelvi elem. Rendkívül nagyszámú elem tartozik ide, foglalkozni kell a helyesírási, a fordítástudományi vonatkozásaival is.

Borgulya Istvánné Vető Ágnes, a Pécsi Tudományegyetem professzora a vállalati kommunikációról tartott előadást, amelyből kiderült, hogy ez a nyelvhasználati terület több rétegű, hisz szólhat a vállalaton belüli, a vállalaton kívüli célcsoportokhoz, a vállalaton belül horizontálisan (azonos szinten lévő kollégák között) és vertikálisan (a vállalati hierarchiában az alá- és fölérendelt személyek között). A vállalati szaknyelvet sok tényező határozza meg, többek között a törvényi szabályozás, szegmentálódik a vállalaton belüli egyes szakmacsoportok szerint, van ügyfél-kommunikációs változata is, és a vállalatok több féle szaknyelv használatára kényszerülnek, amelyek folyamatosan bővülnek, változnak. Az üzleti kommunikáció retorikai területét járta körbe Lózsi Tamás, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar adjunktusa, aki a modern üzleti retorika részterületei és a klasszikus retorika közötti párhuzamokat mutatta be.

A gazdasági terminológia fordítástudományi és oktatási vonatkozásairól négy előadás szólt. Kurtán Zsuzsa, a Pannon Egyetem habilitált egyetemi docense és a Szaknyelvoktatók és -Kutatók Országos Egyesületének vezetőségi tagja a 21. századi szaknyelvoktatás és -kutatás helyzetéről tartott áttekintő előadást, amelyből kiderült, hogy a szaknyelvoktatás a középfokú, a felsőfokú, az intézményes oktatástól független iskolák, valamint a vállalati tanfolyamok mely színterein zajlik. A sok összegző adat közül érdemes kiemelni, hogy a szaknyelvi képzés legáltalánosabb színtere a felsőoktatás alapképzése, és legáltalánosabb képzési területe a gazdasági, üzleti és kereskedelmi, valamint a műszaki terület, de jelentős még a turisztikai, az agrár, a jogi és az orvosi tematika oktatása is. A szaknyelvoktatásnak alkalmazkodni kell az új tanulási környezetekhez, követelményekhez, például a nemzetközi kapcsolatokhoz, a digitalizációhoz, a tudásmegosztáshoz, a kollaborációhoz. Válóczi Marianna, a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) tanszékvezető egyetemi docense a BGE szaknyelvi tanszékeinek innovatív szaknyelvoktatási módszertanáról tartott előadást. Ezek az innovatív módszerek arra alapulnak, hogy a felsőoktatásban megjelent a Z generáció, amelynek a szokásai, kompetenciái, elvárásai merőben mások a korábbi generációkhoz képest, így a szaknyelvoktatásba is szükségszerűen be kell vetni a közösségi média lehetőségeit, használni kell az infokommunikációs eszközöket, az együttműködésre, a kollaborációra építő folyamatos aktivitást igénylő módszereket.

Tamás Dóra, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének adjunktusa a magyar gazdasági szaknyelv fordítástudományi vonatkozásait vizsgálta terminológiai szempontból. Előadásban kiemelte, hogy a gazdasági szaknyelvben nemcsak az angol nyelv térnyerése, hanem az euro-adminisztrációs szakszövegek megjelenése is változási folyamatokat indított be. Az eredményes szaknyelvi fordításokhoz, illetve a hatékony anyanyelvi gazdasági szaknyelvhez igen fontos a terminológiai személet és a fordításoktatás bevezetése, valamint a terminológiai adatbázisok megalkotása és használata is.

Végül Rádi Éva a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának munkatársa gazdasági szaknyelvi terminusok kognitív nyelvészeti megközelítését végezte el, amelynek során kognitív metaforaköröket elemzett a gazdasági szakkifejezések között.

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet a konferencián elhangzott tanulmányokból kötetet szerkeszt, és ennek köszönhetően a konferencia teljes anyaga hozzáférhetővé válik.

A konferencián elhangzott előadásokat itt tekinthetők meg.